Mit kontrollálhatsz befektetőként?

James Montier – A befektetés pszichológiájának kiskönyve

Bár a könyv eredetileg 2010-ben jelent meg, egy pillanatig sem érződik rajta, hogy bármilyen szempontból megkoptak volna a benne megfogalmazott gondolatok. Rövid, tömör, érthető és praktikus – mindenkinek ajánlanám az olvasását, aki szeretne a befektetéssel, tőkepiacokkal behatóbban foglalkozni.

Ahogy a bevezetőben is megfogalmazza (Benjamin Graham után szabadon), ez a könyv rólad, a befektetőről szól, aki a sikeres befektetések legfontosabb akadálya tudsz lenni.

A könyv egyes fejezetei példákon keresztül is megmutatják, hogy az emberi gondolkodás hibái, torzításaihogyan nehezítik meg a befektetők életét, ugyanakkor praktikus tanácsokat is kapunk ezek elkerülésére vagy kezelésére.

(Ha ez a téma bővebben érdekel, akkor Daniel Kahnemann, Rolf Dobelli vagy Morgan Housel írásai ezeket tovább részletezik.)

Ösztönös döntéshozatal

A gondolatmenet kiinduló pontja, hogy emberként érzelemalapú gyors döntéshozatalra lettünk kondicionálva az evolúció során:

„Túlélési szempontból a hamis pozitív válasz jobb reakció, mint a hamis negatív. Az érzelmek úgy vannak kialakítva, hogy felülkerekedjenek a logikán.”

Viszont miközben ez a szavannákon igen hasznos, addig a modern ember számára a számítógép előtt ülve már számos veszélyt rejt magában.

Az ösztönös, átgondolatlan (X-rendszerben való) döntéshozatal valószínűségét tovább erősítik a pénzügyi piacokra egyébként is jellemző tényezők:

• a kérdések, problémák összetett jellege,
• az információk hiányossága,
• többértelműsége és
• változékonysága vagy akár
• a döntésekhez kapcsolódó stressz (a jelentőségükből fakadóan).

Mindezek a döntési helyzetek bizonytalanságát erősítik, ahol valószínűleg az egyén akaratereje kevésnek bizonyul, és nem fogja az átlagos befektetőt megvédeni a tömegek viselkedésének vagy a piac hullámzásának befolyásától!

És ezen a ponton elérkezünk a legfontosabb tanulsághoz a könyvben:

A sikeres befektető arra törekszik, hogy a viselkedéséből eredő hibákat kiküszöbölje, és ennek egyetlen általános útja, hogy ezt támogató befektetési folyamatokat dolgoz ki saját maga számára. Ilyen folyamatokból és döntési logikákból számosat megtalálunk ebben a könyvben, ami emiatt igazi aranybánya!

Az empátiarés

Az emberi természet egy érdekes tulajdonsága, hogy képtelenek vagyunk az „érzelmi időutazásra”. Azaz amikor egy nyugodt pillanatodban kérdeznek arról, hogy hogyan fogsz viselkedni felfokozott érzelmi állapotban, akkor ezt nem tudod reálisan felmérni és megbecsülni.

Gondolj csak bele ezen az egyszerű példán keresztül: amikor jóllakott vagy – mondjuk épp ebéd után –, és megkérdeznek, hogy mit vacsoráznál, mennyire tudod reálisan megfogalmazni a jövőbeni étvágyadnak megfelelő ételt?

Ugyanígy nem fogod tudni előre megmondani, hogy egy eső piacon hogyan fogsz reagálni valójában a portfoliód értékének szemmel látható zsugorodására (és szerintem a MIFID kérdőívek ezért is csak placebo-k a befektetési rendszer számára).

A fenti problémák kezelésének jó gyakorlata, hogy befektetőként még „hideg-fejjel” hozunk döntéseket – előre. Például arról, mit szeretnék venni, hány alkalommal, mi az elfogadható vételár számomra; majd a jövőben ehhez már lehetőleg mérlegelés nélkül tartjuk magunkat. Utólag persze az ilyen döntésekben is találhatunk hibát, de azt, hogy „hirtelen felindulásból” kövessünk el valami baromságot – így megelőzhetjük.

A kontroll illúziója

Ez egy duplán káros befektetői gondolkodási hiba,

• egyrészt, mert hajlamossá tesz, hogy a véletlenszerűséget összekeverd az események tudatos irányításával,
• másrészt mert ezen keresztül indokolatlanul erősíti az önbizalmunkat, azaz emiatt (is) túlértékelhetjük a saját képességeinket.

Montier felsorolja, milyen tényezők erősítik bennünk a kontroll illúzióját:

• ha sok választási lehetőség áll rendelkezésre;
• ha egy feladatban már korán sikerrel járunk (kezdők szerencséje);
• ha a feladat ismerős számunkra;
• ha az információ mennyisége nagy; és
• ha személyes érintettségünk van.

Ha ezt jobban megnézzük, bizony mindegyik jellemző lehet a befektetési piacra, de 3 mindenképp jelen van mindannyiunk számára.

Ha a választási lehetőségekre gondolunk, akkor jelenleg az USA piacán kb. 5600 cég részvénye, 3000 ETF és 8000 befektetési alap érhető el. (Forrás: https://youtu.be/5mvy3wCfDvo?si=CQzq48TBIcpaIONu) És ez csak egy, bár nyilvánvalóan a legnagyobb, a világon elérhető tőkepiacok közül!

Emellett jellemző az információk nagy mennyisége, hiszen végtelen mennyiségű gazdasági hír és elemzés „termelődik” a nap 24 órájában.

Végül a személyes érintettség sem igényel különösebb magyarázatot, amennyiben a befektetések a saját anyagi jövődet fogják érdemben befolyásolni.

Óvakodjunk a szakértőktől!

Három nagyon lényeges ponton fogalmaz meg kritikát Montier a szakértőkkel szemben – és meglepő módon egyik se vonatkozik a költségeikre!

• Az első, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk a magabiztosságot összekeverni a szakértelemmel. Ha valaki kellően meggyőzően érvel valamilyen termék, piaci folyamat, stb. mellett, akkor azt gondoljuk, hogy ő ért is ehhez!

• A második, hogy társas mivoltunkból eredően hajlamosak vagyunk a tekintélyt, jelen esetben a szakértőt, mint szaktekintélyt feltétel nélkül követni. Ha XY – akit elfogadtunk szakértőnek – azt mondta, ez a termék jó lesz, akkor nekem is jó lesz.
  Különösen veszélyes tud ez lenni, ha a social media „szakértőit” követi az ember. Ugyanakkor ennek van kanonizált verziója is! Amikor egy trading platform például lehetőséget biztosít egy másik befektető portfolió építési lépéseink automatikus követésére (másolási stratégiák). Ez szintén veszélyes, mivel a befektetési portfoliónk kezelésének a saját élethelyzetünkön és preferenciáinkon kell alapulnia, amivel senki más nem fog rendelkezni.

• A harmadik, hogy a szakértőket az önérdek fogja bevallva vagy bevallatlanul mozgatni (ez az ún. öncélú torzítás). Erre mondta Warren Buffett, hogy „Soha ne a borbélyt kérdezd, hogy szükséged van-e hajvágásra.”
  És erre triviális mindennapi példa a befektetési tanácsadás során azoknak a termékeknek az előtérbe helyezése, amelyek után a tanácsadó nagy(obb) jutalékot kap, szemben a valós igényeidnek legmegfelelőbb termékekkel.

Hivatásos jövendőmondók

Végül, ha a fenti három tényező nem bizonytalanított még el mindenkit, vessünk egy pillantást a szakértők előrejelző képességére

„Amikor egy elemző két évvel a tényleges esemény előtt először készít előrejelzést egy vállalat nyereségéről, átlagosan 94 százalékban tévednek. Még 12 hónapos időtávlatban is körülbelül 45 százalékban tévednek! Az elemzőknek tehát, enyhén szólva fogalmuk sincs a jövőbeli bevételekről.”

A könyv ezen pontján olvastam az egyik kedvenc idézetem a szakértőkről

„… a közgazdász olyan szakértő, aki holnap tudni fogja, miért nem történt meg az, amit tegnap megjósolt.”

Az egyik következtetés a fentiek alapján, hogy nem kell törekednünk arra, hogy megjósoljuk a jövőt – úgysem fog sikerülni. Se nekünk, se másnak. Cass R. Sunstein, Daniel Kehneman, Olivier Sibony: Zaj című könyvében általánosságban így fogalmazza meg a problémát:

„Az emberek nem hibáztathatók azért, hogy nem tudják megjósolni a jósolhatatlant, de felróható nekik, ha nem tanúsítanak kellő alázatot az előrejelzéseik során.”

Ami fontos, hogy ne hagyjuk befolyásolni magunkat mások döntései és viselkedése által. Ha van egy átgondolt befektetési stratégiánk – amiben hiszünk – akkor a sikeres befektetéshez csak a következetes kitartásunkra van szükség.

Persze mindezt elmondani lényegesen egyszerűbb, mint betartani – akár eső -, akár oldalazó -, akár emelkedő piacról van szó. A kétely kérdései – vajon jól csinálom-e, amit teszek – folyamatosan be fognak furakodni a gondolatainkba. És ezen a ponton meg is érkezünk a befektetők következő mentális torzításához …

A független gondolkodás képességének hiánya

Tulajdonképpen az emberek azon hajlamáról van szó, hogy a hozzánk közel álló, a világképünkbe jól illeszkedő információkat könnyebben fogadjuk be, sőt érdekes módon gyakrabban is találunk rájuk – ez pedig nem más, mint a megerősítő torzítás.

Ennek szélsőséges formája, amikor bármilyen információt is kapunk, azt addig és úgy csavarjuk, amíg bele nem illik a teóriánkba a piacról – és belemagyarázásban verhetetlenek vagyunk.

„Nem csak olyan információkat keresünk, amelyek megerősítik elméleteinket, hanem hajlamosak vagyunk minden információra úgy tekinteni, hogy azok alátámasztják a hipotézisünket.”

A sikeres befektetők ezért tudatosan nem azt vizsgálják a piacokról és a pozícióik kapcsán, ami jól megy, hanem azt keresik, hogy mi romolhat el. Ez a fordított megközelítés ismét nagyon nagy fokú tudatosságot és erőfeszítéséket igényel – nekem például még egyáltalán nem megy.

Egyik változata, hogy a befektetési döntéskor nem vesszük figyelembe, hogy milyen pozícióval rendelkezünk a jelenben! Csak azt a kérdést válaszoljuk meg magunknak, hogy

„Tekintettel arra, amit most tudunk, nyitnánk-e egy új long vagy egy új short pozíciót?” Ha a válasz igen, és tartunk is ilyen pozíciót, akkor rendben. Ha azonban a válasz nem, de a pozíció még mindig fut, akkor azt le kell zárni.”

Alkosd meg a saját szabályaidat

Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy ahogy emberből sincs két egyforma, úgy befektetési preferenciákból és stratégiából sem lesz.

„A befektetésnek nincs egyetlen helyes megközelítése, … Minden a te befektetési szemléletedtől függ.”

Ezt ki kell alakítanod, meg kell értened. Ráadásul ez egy hosszú folyamat lesz, ami közben hozhatunk rossz döntéseket – ez különösen fájdalmasan érinthet, mivel pénzt bukhatsz rajta. Ezért a lehető legkörültekintőbben járj el, tanulj mielőtt elkezdesz befektetni és később is folyamatosan!

A balszerencse hatalma

Montier egy mátrixon keresztül szemlélteti a befektetői önvizsgálat lehetséges kimeneteit

A lehető legrosszabb kimenet itt, a bal alsó szegmens, ahol egy rossz befektetési folyamat/döntés a véletlen események hatására jó eredményt hoz a befektető számára. Ezen a ponton az érintett könnyen a saját zsenialitásának tulajdoníthatja a sikert, miközben a valóságban vajmi kevés köze volt hozzá.

Ezért a sikereket legalább annyira fontos alaposan elemeznünk, mint a kudarcokat, hogy nehogy egy rossz folyamat alapján hozzunk a jövőben befektetési döntéseket, mert az súlyosabb veszteségekhez fog szükségszerűen vezetni. Ugyanakkor arra is hajlamosak vagyunk, hogy miközben a jó eredményeket a saját képességeinknek tudjuk be, addig minden negatív kimenetelt valamilyen külső körülményre (valakire vagy valamire) vezessünk vissza.

A leglényegesebb, hogy a befektetési folyamatunkkal tisztában legyünk, azt uraljuk és tartsuk magunkat minden körülmények között hozzá – persze rendszeresen objektívan elemezve azt!

A leghalványabb tinta is tartósabb a legjobb memóriánál

Az objektív értékeléshez adatokra van szükséged. Ha egyetértesz a fenti kínai mondással, akkor erősen javasolt úgynevezett befektetési naplót vezetni. Ez semmi extra dolgot nem jelent, mindössze azt, hogy ha hozol egy befektetési döntést, akár veszel, akár eladsz egy eszközt – írdd le, hogy milyen gondolatmenet alapján döntöttél, hogyan számoltál, mire számítottál. Később ezek végtelenül hasznosnak fognak bizonyulni. Ezt a gondolatot támasztja alá Kahneman is:

„Az emberi elme egyik általános korlátja, hogy nem képes tökéletesen rekonstruálni múltbéli tudásának vagy vélekedéseinek stációit. Amint a világról (vagy bármely részéről) új nézeteink alakultak ki, azonnal elveszítjük azon képességünk nagy részét, hogy felidézzük, mit hittünk, mielőtt gondolkodásunk megváltozott volna”

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás, 2013 HVG Könyvek, 235. oldal

Ez számomra egy még egy jövőbeli fejlesztési pont, és itt megint visszaköszön a könyv. Felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy tudni valamit (jelen esetben, hogy a befektetési napló hasznos) és a tudás alapján viselkedni (azaz vezetni is egy ilyen naplót), az két teljesen más helyzet.

„A tudás nem feltétlenül vezet viselkedésváltozásokhoz.”

A folyamat elsőbbsége

Ez számomra a könyv nyitó- és egyben zárógondolata, s talán a legfontosabb része is, amit két idézettel foglalnék össze:

„Olyan eredmények megszállottjai vagyunk, amelyek felett nincs közvetlen kontrollunk. Azt a folyamatot azonban, amellyel befektetünk, tudjuk irányítani. Befektetőként erre kellene összpontosítanunk. A hozam irányítása lehetetlen, a kockázat irányítása illúzió. A folyamat az egyetlen dolog, amit befolyásolni tudunk.”

„A legfontosabb, amit ezektől a befektetőktől tanulhattunk az, hogy a folyamatokra kell koncentrálnunk. A folyamat az a szabályrendszer, amely keretet ad a befektetéseinknek. … olyan intézkedéseket építettek be a befektetési módszereikbe, amelyek védelmet nyújtanak az esztelen befektetés ellen. Azért kodifikálták a folyamatot, mert tudják, hogy ha nem kényszerítik magukat ezekre a jó viselkedésekre, akkor vissza fognak csúszni a régi szokásaikba.”

Mindezeken túl is számos érdekes és tanulságos hibára hívja fel a figyelmet Montier, a történetek befolyásoló hatásától kezdve a buborékok ciklikus viselkedésén át a csoportgondolkodás vagy a dotációs hatás és az információ-dömping veszélyeiig.

Ez a könyv lett a második választásom a befektetési témában (a korábbi postot itt találod). Terveim szerint hamarosan továbbiak követik 🙂

Összegzés

A könyv értékelése: 10/10